A környezetvédelem – a legtágabb értelmezés szerint – olyan társadalmi tevékenységi rendszer, amelynek célja a bioszféra létének (beleértve az embert mint biológiai fajt is) és egészséges fejlődősének megőrzése oly módon, hogy környezetünket (és magát az embert is) megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység nem szándékolt szennyező és pusztító hatásától; mesterséges környezetünket úgy alakítjuk, hogy az a természeti környezettel harmóniában legyen; bármiféle emberi tevékenység, ezen belül kiemelten a gazdasági tevékenység végzése során tekintettel vagyunk az élő rendszerek és az egyes élőlények tűrőképességére, és a tűrési határokat tevékenységünk során nem léphetjük át.
Ha a környezetvédelmet helyesen, konzekvensen értelmezzük, akkor meg kell tudnunk mondani, hogy minek a környezetét, milyen célból, milyen hatásoktól és hogyan kell védeni. Az is nyilvánvaló, hogy itt alapvetően a hatásokat fogadó objektumoknak, rendszereknek a védelméről van szó, oly módon, hogy a rájuk ható releváns tényezőket igyekszünk – normatív szabályozás révén – a lehetőségek szerint optimalizálni, ezáltal a károsító hatásokat mellőzni, kiküszöbölni, de legalábbis mérsékelni. Az is nyilvánvaló, hogy a környezetvédelem esetében a „fogadó rendszer” az ember, a humán szféra, az emberi társadalom, az általa létrehozott javak, az ember természeti és művi környezetének elemei. Ezeket kell megóvni azoktól a környezeti tényezőktől, illetve káros mértékű hatásaiktól, amelyek ezek szerkezetét és működését az emberiség társadalmi, biológiai és szellemi szükségleteinek kielégítése szempontjából hátrányosan befolyásolják, tartósan veszélyeztetik vagy visszafordíthatatlanul károsítják szétrombolják.
|
