A mezőgazdaság és környezeti kapcsolatainak sajátosságai
Az ipari termeléssel ellentétben a mezőgazdaság nem volt mindig káros hatással a környezetére. A növénytermesztés során – a betakarított növényi részek kivételével – növényi részek visszakerültek a talajba. Az állatok trágyája is növényi tápanyagként került vissza a talajba. Így a természetesnél alacsonyabb szinten ugyan, de kialakulhatott egy kváziegyensúlyi állapot. Ez az évezredeken át működő kevert gazdaság, amelyben az növénytermesztés és az állattenyésztés együtt volt jelen, és térben is egységet alkotott, stabil ökológiai rendszernek bizonyult (kultúr-ökoszisztéma), amelyből nagyon kevés szennyeződés került a környezetbe. Azonban a mezőgazdasági területek egyre nagyobbak lettek, a természetes élővilág rovására. A másik negatív hatást a talajerózió fokozódása okozta. A 20. században létrejött a szinte teljesen gépesített mezőgazdaság, megjelent az iparszerű növénytermesztés. Gyors ütemben elterjedt a vegyszerek használata: műtrágyák, növényvédő szerek. A szennyező mezőgazdaság tehát a 20. század terméke. Az állattenyésztés szintén nagyüzemi módszerekkel történt és térben is elkülönült a növénytermesztéstől. A keletkezett állati hulladékok inkább növelték a gondokat, mintsem hasznosak lennének, mert a szakosított állattenyésztő telepeken óriási tömegben képződnek.
A talajművelés környezeti hatásai
A talajművelés a legősibb mezőgazdasági tevékenységek közé tartozik, s egyben ez a természeti környezet megváltoztatásának egyik legrégibb módja. Eredeti célja a gyomnövények elpusztítása és a termeszteni kívánt növények számára megfelelő magágy biztosítása. A talajművelés lépései és azok káros hatásai:
A műtrágyázás környezeti hatásai
A modern mezőgazdaság egyik legjellemzőbb vonása a növénytermesztésben használt vegyszerek széleskörű térhódítása. Ezeken belül a terméshozamok növelésének alapvető eszközei a műtrágyák. A talaj csak egy bizonyos műtrágyamennyiséget képes befogadni, raktározni és a felvett tápanyagokat a szükséges időpontban a növények számára rendelkezésére bocsátani. Ha ezen a határértéken túl műtrágyákat juttatunk a talajba, a talajoldat túlzott mennyiségű tápanyagot fog tartalmazni, amelynek egy része a talajvízbe juthat. Ebből a szempontból a nitrogéntartalmú műtrágyák jelentik a legnagyobb potenciális veszélyt, mert jól oldódnak, s nitrát formájában a talajvízig szivároghatnak. A felszín többlet tápanyagtartalma pedig a lefolyó csapadékvizet szennyezi, amely végső soron hozzájárul a felszíni vizek eutrofizációjához. Az állattenyésztés környezeti hatásai Az állattenyésztés környezeti hatásai elsősorban a keletkezett trágyával és hígtrágyával függenek össze. Globális mértékben is számottevő metán keletkezi a mezőgazdaság által. A rzsföldek állnak az első helyen 21 %-kal, melyet 15%-kal az állattenyésztés követ. A légkör ammóniatartalmának növekedéséhez 80%-kal járul hozzá az állattenyésztés. Az elmaradott gazdaságú országokban azonban a nomád vagy félnomád állattartás során a területek túllegeltetése okoz gondot, mely az elsivatagosodás egyik fő tényezője.
|
