A városiasodásnak másnéven urbanizációnak 4 szakaszát különítjük el:

1. klasszikus urbanizáció › városrobbanás, rohamos városnövekedés, abszolút koncentráció: a központi város növekedése, kiváltója az ipari forradalom, extenzív iparosítás, gyors városi növekedés, tömeges elvándorlás faluról, a népesség erős koncentrációja. A fejlett országokban a XVIII. sz. végétől az 1950-es évekig. Magyarországon a XIX. sz. végétől az 1970-es évekig.

Tágabb környezet › vonzáskörzet › központi város

2. szuburbanizáció

a) viszonylagos dekoncentráció › modern iparágak, intenzív fejlődés, kisvárosi és elővárosi fejlődés, településegyüttesek (agglomerációk). A falusi településállomány modernizálódik, népessége stabilizálódik. A fejlett országokban az 1930-as évektől az 1960-as évek végéig. Magyarországon 1960-as évektől az 1980-as évekig.

b) relatív koncentráció › a központi város és vonzáskörzetének növekedése.

c) relatív dekoncentráció › a központi  város kisebb, de vonzáskörzetének jelentős növekedése

3. dezurbanizáció › gyorsan növekvő ipari termelékenység, termelő szektorok csökkenő foglalkoztatása, foglalkoztatottak többsége nem termelő, nagyvárosi népességcsökkenés, elővárosi gyűrű kibővülése. A fejlett országoknál a ’70-es évektől a ’90-es évekig. Magyarországon 1990-től figyelhető meg.

Ezt követően kifejlett dezurbanizáció (relatív dekoncentráció). Ennek eredménye az egész városrégió csökkenése.

4. reurbanizáció › csúcstechnológiák általános elterjedése, társadalmi szervezeti adaptációja. Munkahelyek decentralizációja. Városközpontok újjáéledése. Egységes civilizációs szintű településrendszer kialakulása. Új központok kiemelkedése. A központi város lassú növekedése, modernizálása. A vonzáskörzet kisebb, és csökken.

A városok egyre nagyobb kiterjedésűek, egyre több állat élőhelyét semmisítik meg, így sokan kénytelenek beköltözni a városba, ezt szünurbanizációnak nevezzük.